Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Batthyány Gyula keresett alkotó
    Batthyány Gyula
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Tornai Gyula keresett alkotó
    Tornai Gyula
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Perlmutter Izsák Tanulmányok

  1. Perlmutter Izsák - Olvasó lányka a tiszta szobában
    1. Perlmutter Izsák művészi pályája a múlt század utolsó évtizedében indul. Elsőként a nála hét évvel idősebb Magyar-Mannheimer Gusztáv bíztatja rendszeres rajzolásra, majd Karlovszky Bertalannál, 1891-ben néhány hónapig a párizsi Julian Akadémián, valamint Bihari Sándornál folytatja tanulmányait. 1894 és 1897 között ismét Párizsban, majd 1904-ig, kisebb megszakításokkal Hollandiában dolgozik. Hazatérte után először Szolnokon és Besztercebányán, majd 1907-től véglegesen Rákospalotán telepszik meg. A magyar állam már 1899-ben megvásárolja egyik művét, majd 1956-ban először kis, majd nagy aranyéremmel tüntetik ki.

      Nemzetközi viszonylatban Perlmutter a századfordulótól a harmincas évek elejéig egyike a külföldön legtöbbet szereplő magyar művészeknek. Műveivel Párizs, Bréma, Berlin, Mannheim, München, Rotterdam, Edinburgh, Brüsszel, Velence, Róma, Stockholm, Nürnberg, Barcelona, Genf és Amerika számos városának kiállítótermeiben vív ki elismerést magának és a magyar művészetnek.

      Rákospalotai villájában való letelepedésének időpontja, 1907 fordulópont életében és festészetében is. Ez időtől fogva egyre ritkábban jár társaságba és egyre többet dolgozik. Rákospalota, mint a palócság legdélibb települése, népművészetének gazdagságával Perlmutter művészetének elsőrendű forrásává, kifogyhatatlan tárházává válik. Az 1910-es évekre Budapesthez egyre közelebb kerülő településről fokozatosan kezd eltünedezni a hagyományos népviselet. Az addig szinte kizárólag földművelésből és konyhakertésztből élő őslakosság lassan bekerül a nagyváros vonzáskörzetébe. Az mindinkább kuriózumnak számító paraszti kultúrát képviselő palócság képviselőinek és tárgyi világuknak ábrázolásával Perlmutter mind itthon, mind pedig külföldön sikereket arat. 1920-ban a Szinyei Merse Pál Társaság meghívja tagjai közé.

      Művészetének általános jellemzőiként kiemelhetőek magasfokú rajztudása, a nagy és egységesen elhelyezett formáknak erőteljesen plasztikus hangsúlyozása, melyhez a látvány szinte mikroszkopikus elemzésének képessége járul.

      Décsei Géza így ír 1930-ban Perlmutter Rákospalotán született festményeiről: "Amit rákospalotai interieur képein a parasztházak hűvös tisztaságú, mütyürkés gyolcsán végigtekintve meglát, azt a poéta líraiságával, és az epikus aprólékosságával számbaveszi és képpé transzponálja a vásznon, a színek itt-ott talán kemény, de valami gyöngyszerű sziporkázó és nyugtalan gazdagságával. Művészetté fejleszti a magyar paraszti élet szépségeit. Ezeknek a palotai parasztszobáknak egészen sajátos szépsége van. A púposra vetett ágyak patyolatos párnái, a falfestés naív virágai, az ablakfüggönyök százráncú gazdagsága, amelyeken bekukkant a fény; amint megvillannak az asztalokon a fehér terítők, felszikráznak a szent képek arany keretei; a színesre festett bútorok vidámkodó ragyogása; s ebben a fehér ragyogásban kinyíló embervirágok tarka ruhájú rózsásképű gyermekei érdeklik Perlmuttert. Érdekes, hogy a külföld is ezeket a képeit vette meg múzeumai számára, mert ezek költői leírásai a magyar paraszti világnak."

      Décsei méltató sorai akár 1926-ban festett Olvasó lány című festményének leírásaként is értelmezhetőek. Az impresszionizmuson iskolázódott, majd annak fényfestészetét a szineknek és a formáknak objektivitásra törekvő elemzésével szintézisbe olvasztó művészetével Perlmutternek sikerült megtalálnia önálló alkotói útját, melyről haláláig le sem tért. Olvasó lány c. művén a képsík felső harmadát teljesen kitölti a népművészeti motívumokkal gazdagon díszített párnák egymásra polcolt dekoratív sávja. Ez alatt látható a hagyományos palóc ünnepi viseletbe öltözött, babáját tartó, képeskönyvet lapozgató fiatal lány alakja. A többek között Glatz Oszkár és Csók István által is kedvelt idilli népéletkép típusa reneszánszát éli a 20-as, 30-as évek magyar művészetében. Perlmutter az impresszionizmus fénykultuszát racionálisabb alapokra helyező festészetében a fénynek továbbra is kiemelt szerepet juttat. Természetes megvilágítású kompozícióján az ablakon át beszüremlő napfény ragyogva és csillogva öleli körül, kelti életre ennek a rákospalotai enteriőrnek intim világát, de a képet építő elemek mégis megőrzik önálló létüket, nem oldódnak színes foltokká a fény vibráló özönében. A festmény modellje nem teremt közvetlen kapcsolatot a nézővel. Perlmutter szándéka szerint egyenértékű a képen látható többi tárggyal. Alakjai és tárgyai minden naturalizmusuk mellett is csak dekoratív festőiségükkel kívánnak érvényesülni. A domináns hideg kék tónusok is egyfajta távolságtartást jeleznek, az akkor már félmúltnak tekinthető, paraszti létforma eltűnése felett érzett nosztalgiájának kifejezőjeként. Ez az érzés ösztönözhette a festőt arra is, hogy a festményein eredeti gazdagságukban és színpompájukban megjelenő használati tárgyakból egész gyűjteményt hozzon létre. Lyka Károly is elismerően nyilatkozott Perlmutter művészetéről:  "Virtuóz ecsetjárással festette falusi szobák belsejének sokszínű ruháit, párnáit, ezek közepette a nép leányait,…"

      E kép elkészültének éve, 1926 hozta meg számára az egyik legnagyobb művészi elismerést is, a firenzei Uffizi képtár felkérte önarcképének elkészítésére művészportré-galériája számára. Az ezt megelőző évben pedig az igen előkelőnek számító londoni International Society of Painters, Sculptors and Gravers választja tiszteletbeli tagjává. Az Olvasó lány című festménnyel analóg, szintén a 20-as években készült Kötő lányt 1928-ban a stockholmi Nemzeti Múzeum, Fiatal anya című festményét ugyanebben az évben a római Capitoliumi Múzeum, Gyermekek a szobában című alkotását pedig a nürnbergi Városi Múzeum vásárolja meg 1929-ben.

      Az Olvasó lányt 1929 októberében, majd 1930 januárjában is kiállítja az Ernst Múzeumban. A korábbi kiállítás katalógusában a 271 bemutatott mű közül a 32 reprodukálásra is méltónak tartott festmény között találjuk. Az ezidáig magántulajdonban lévő, de kvalitása, valamint az életműben betöltött szerepe okán múzeumi jelentőségű műalkotás rokon darabjai külföldi múzeumok megbecsült tárgyaiként ismertek.

      Kiállítva:
      - Az Ernst-Múzeum kiállításai CVI. A Munkácsy-Céh II. Reprezentatív kiállítása.1929.október.  70. tétel.: Olvasó lány. Olvasó nő címen reprodukálva a katalógusban.
      - Az Ernst-Múzeum kiállításai CVIII. Csoportkiállítás.1930.január.    56. tétel.: Olvasó nő.

      Irodalom:
      - Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Művészet, 8.évf. 1909. 211-218. Reprodukciókkal.
      - Lázár Béla: Tizenhárom magyar festő. Budapest, 1912. 157-172.
      - Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Az Ernst-Múzeum Művész-Könyvei III. 2.kiad. Bp.1921. Reprodukciókkal.
      - Ernst Endre: A Szinyei Merse Pál Társaság és művésztagjai. Budapest, 1926. 43-44.
      - Décsei Géza: Perlmutter Izsák. Magyar Művészet, VI.évf. 1930. 1.szám. 1-10.
      - N.N.: Perlmutter Izsák. Magyar Művészet, VIII.évf. 1932. 3-4.szám. 130-131.
      - Csánky Dénes katalógus előszava özv.Ali Ahmed Mirza hercegné ajándékának, néhai Perlmutter Izsák olaj-, víz-festményeinek és rajzainak kiállítása. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. Bp.1938.április.
      - Gerő Ödön: Művészetről, művészekről. Budapest, 1939. 279-286.
      - Dévényi Iván: Perlmutter Izsák. Művészet, VII.évf. 8.sz. 1966.augusztus. 5-6.
      - Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Magyar művészet 1896–1914. 2.kiad. Corvina, 1983. 146.
      RA

  2. Perlmutter Izsák - Csendélet gyümölcsöstállal
    1. Reprodukálva:
      - Modern Magyar Festészet 1919 - 1964, szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2004. 1051.kép

      Analógiák
      - Perlmutter Izsák: Csendélet szababan, 1908, Magyar Zsidó Múzeum Pierre Bonnard: Gyümölcscsendélet, magántulajdon

  3. Perlmutter Izsák - Család
    1. Ha valaki a 20. század megrázó fordulatokban gazdag, tragikus egyéni sorsokkal és végletesen abszurd epizódokkal terhes magyar történelmét egyetlen család történetével akarná illusztrálni, a Perlmutter família két generációja bámulatosan gazdag alapanyagot szolgáltatna számára. A 20. század elejének anyagi és szellemi fényűzéséről, a nagypolgári lét kifinomult, nobilis gazdagságáról ugyanúgy képet kaphatna általa, mint arról a jellegzetesen közép-európai sajátságról, ahogy a világtörténelmi léptékű változások egy pillanat alatt morzsolják fel az itt élők mindennapjainak külső és belső kulisszáit. Perlmutter Izsák Család című alkotása ismét egy olyan festmény, melynek elemzésekor nem szabad kizárólag a művészettörténet és az esztétika hagyományos határain belül maradni, de mögé vagy mellé kell festeni az alkotó egyéni sorsát, a mű kalandos utóéletét és az ország 20. századi történelmének néhány fontos momentumát.
      Perlmutter Izsák 1866-ban született, jómódú polgári családban, művészetszerető szülők gyermekeként. Édesapja korán meghalt, szerepét ezután nagyapja, a korábban a kőbányai sörgyárat is birtokló, több pesti bérházat megvásárló Perlmutter Jakab vette át. Öntudatos, zsidó nagypolgárnak nevelte unokáit, s maga is műkedvelő lévén támogatta Izsák festői ambícióit. A család az Andrássy út 60. szám alatti - saját tulajdonukban lévő - bérházban élt, a nyarakat az Esztergom megyei bélai birtokukon töltötték.
      Perlmutter Izsák jogi egyetemi tanulmányait megszakítva a művészi hivatást választotta, kezdetben Magyar Mannheimer Gusztávnál, majd Karlovszky Bertalannál és Bihari Sándornál tanult. A 19. század kilencvenes éveinek közepén Párizsban, a Julian Akadémián folytatta tanulmányait, majd az évtized végén Hollandiában, kezdetben Larrenben, majd Vollendamban telepedett le. 1904-ben visszatért Magyarországra, s az első években zömében Szolnokon dolgozott. 1908-ban megvásárolta Vécsey gróf villáját Rákospalotán, s ide költözött feleségével és fogadott lányukkal. Lakóhelyének meghitt enteriőrjeit és a villa hangulatos kertjét festményeiről ismerhetjük meg. Életstílusát, a korszak nagypolgárságának - ma már szinte elképzelhetetlen - szellemi és anyagi nívóját jól jellemzi az a néhány mondat, melyet Géber Antal, a korszak műgyűjtőinek és műbarátainak személyes ismerőse írt Dr. Perlmutter Alfrédról, Izsák testvéréről:
      "Apja orvos és ügyes amatőrfestő volt. A Louvreben másolt festményei hatottak fiaira, Izsákra és Alfrédre, hogy azok már zsenge gyermekkorukban a művészetek iránt érdeklődtek. Izsák csakugyan kitűnő festőművész, Alfréd nem kevésbé finom érzésű, kitűnő gyűjtő lett. A polgári életben, jogi, vegyészi, phizikusi és agrártudományi oklevéllel, szabadalmi bíró volt. Maga is vagyonos ember, aki ezen felül gazdagon nősült, hivatalos elfoglaltsága mellett szabadon élhetett nemes kedvteléseinek, sokat utazott, látott és némi különcködéseket is megengedhetett magának. Feleségének kitűnően placirozott rokonsága módot adott arra, hogy télen Eugénie tanti párisi palotájában, nyáron dauvillei villájában, tavasszal és ősszel Horace Landau nagybácsinak, a nagyszerű bibliophilnek és gyűjtőnek fiesolei Pietra-villájában otthonosan vendégeskedhettek és mindenkor egy-egy szép műtárggyal megajándékozva térjenek haza. Rendkívül művelt, olvasott, választékos megjelenésű, sok tekintetben különc ember volt. Páris és London legelső szabóinál, fehérnemű- és cipőkészítőinél dolgoztatott, kalapjait a párisi Gelot, a londoni Lock mérték után készítette, botja, ernyője a londoni Brigg-től volt, inggombjai igazgyöngyök, harisnyatartóinak csattja aranyból volt, mert egy úr a testén hamisat nem visel. Az aktához csak kesztyűs kézzel nyúlt, mindvégig lúdtollal írt. A Japán kávéház művészasztal-társaságának beltagja volt, kitűnő konyhájú házában a kultivált előkelő társaság találkozott. Finom ízlésű, nagyon nobilis gyűjtő volt. Soha nem alkudott. Vagy eltalálták, amit méltányos árnak gondolt, vagy szó nélkül elállott a vásártól. Sőt néha azzal lepte meg az eladót: No, no ... nem lesz az kevés?"

      Perlmutter Izsák - az örökölt vagyon által nyújtott anyagi biztonság miatt - minden idejét és energiáját a művészi tanulás és tájékozódás szolgálatába állíthatta. Hazatérése és itthoni letelepedése után is - az első világháború kitöréséig - minden év májusát, a múzeumok nagy tavaszi szezonjait Párizsban töltötte, sőt francia művészeti szövetségek tagjaként rendszeresen ki is állított a világ képzőművészetének fővárosában. Tizennyolc ízben szerepelt a Salon tárlatán, többek között most bemutatott alkotása, a Család is feltűnt a Grand Palais falain 1911-ben. Önéletrajza szerint kezdetben a francia naturalista irány, elsősorban Bastien-Lepage - Csókot, Ferenczyt, Iványi Grünwaldot is megihlető - hatása alatt állt, majd a merészebb, "szélesebb technikájú, impresszionistának nevezett irányt" követte. Hollandiában töltött évei alatt kezdetben szinte monokróm, sötét színvilágú népéletképeket festett, de idővel palettája fokozatosan kiszínesedett.
      A népéletkép témáját, mely életművében egyértelműen holland eredetű - Csók Istvánhoz hasonlóan - nem illusztratív, hanem elsősorban festői lehetőségei miatt használta. Jól látható, hogy Perlmutter erős színhatásokat kedvelő művészi alkata a gazdag népviselet és a szűk térben zsúfolódó tárgyak ábrázolásával lehetőséget keresett és talált a képfelület dekoratív ritmizálására. A ragyogó szín és az önálló életre kelő, szinte kalligrafikus elevenségű ecsetvonás válik e zömében rákospalotai enteriőröket ábrázoló képeinek valódi témájává.
      A most bemutatott, Család című festmény kiemelkedő jelentőségét mutatja, hogy a festő 1921-es, mintegy 79 művet bemutató gyűjteményes kiállításán ez a mű volt a második legdrágább alkotás, s hogy reprodukciója Perlmutter - Lázár Béla által írt - monográfiájának címlapján szerepel, sőt a művészeti író a kötet szövegében is hangsúlyozta a mű jelentőségét:
      "Újabb helyzetkép: a család. Az anya és a kis nővér a háttérben, a fiatal férj, az asszony és a gyerekek az előtérben. A férfi almát kínál a gyereknek, ki megbúvik anyja ölében. A nyugodalmas jelenet csodás színpompában ragyog. Az anyagok színe, az asszony lila ruhája, a gyermek sárga szoknyája, a háttér szürke fala külön-külön is élnek, hanem azért az egészen végigrezgő fény megteremti a lokális színek csodás összhangját. Mindenik ezer árnyalatban ragyog fel s a színérték különbségek tért terem.

      Hátoldalon kiállítási címkék: : Postattakarékpénztár Árverési Csarnok, 1914: Amszterdam, Venetia, Ernst Múzeum

      PROVENIENCIA
      - Egykor Fränkel József, a 20. század első felének legendás műkereskedőjének gyűjteményében.

      KIÁLLÍTVA
      - Société des Artistes Francais, Paris, Grand Palais, 1911. (Francia művészek szövetségének kiállítása, Párizs, 1911) - 1481. La famille
      - Exposition Internationale Municipale des Ouvrges des Artistes Vivants, Amsterdam, Stedelijk Museum, 1912. (Nemzetközi művészeti kiállítás, Amszterdam, Városi Múzeum, 1912.) - 504. La famille
      - XI. Esposizione Internazionale dArte della Citta di Venezia, 1914. (XI. Nemzetközi művészeti kiállítás, Velence, 1914.) - La famiglia
      - Grosse Berliner Kunstausstellung, 1916. (Berlini nagy művészeti kiállítás, 1916) - 156. Die Familie
      - Perlmutter Izsák kiállítása, Ernst Múzeum, 1921. - 19. Család

      REPRODUKÁLVA
      - Lázár Béla: Perlmutter Izsák (Az Ernst Múzeum Művész-könyvei III.), Budapest, 1921. (Címlapon és a XII. képtáblán.)
      - Modern Magyar Festészet 1892-1919, szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2003. 480. kép

      IRODALOM
      - Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Budapest, 1921
      - Lázár Béla: Tizenhárom magyar festő. Budapest, 1912
      - Vittorio Pica: Artisti contemporanei: Izsák Perlmutter. In.: Emporium (Bergamo) 1913 febr.
      - Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet. Budapest, 1914
      - Décsei Géza: Perlmutter Izsák. Magyar Művészet, 1930. 1-10.
      - Gábor Anna: Perlmutter Izsák. Katalógus, Magyar Zsidó Múzeum, 2003.
       

  4. Perlmutter Izsák - Volendami halász
    1. Aukcionálva:
      - BÁV 37. aukció, 172. tétel
      - Magyar Királyi Postatakarékpénztár aukció XCIII. 1940. március 11-21. katalógus: 387.

       

  5. Perlmutter Izsák - Vásár Besztercebányán
    1. Nem sokkal Hollandiából való hazatérte után keletkezet e kép. Szolnokról, a művésztelepről többször is felrándult Besztercebányára, és az 1906-ban ott készült festményen összesítette addigi művészeti tapasztalatait. Azt az irányt látjuk megvalósulni itt, amit a későbbiekben Perlmutter már nem tudott kifejteni, tovább folytatni. A kissé felülnézetből megfestett, hosszúkás alakú tér a gazdag felvidéki bányaváros napfényben ragyogó békés, mégis mozgalmas, tarka piacát vetíti elénk. Az érdekes térkivágáson belül rendkívül finoman oldotta meg a távoli háttér kulisszaszerű házainak, templomának és vele átlósan, a kép bal alsó sarkában álló sátrak színességének az ellentétét. Valóban igazi impresszionista kép. Ezt megelőző, valamint későbbi műveivel szemben, e festményen a fény felbontja a színeket, fokozza intenzitásukat, aminek következtében a színek anyagszerűtlenné válnak. A kép változata Besztercei templomtér címen ismert. A kortárs magyar képzőművészetben hasonló impresszionista képet nem találunk; viszont érdekes összevetést kínál Josef Futkais: Besztercebánya főtere heti vásárkor c. 1885-ben készült fotója.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  6. Perlmutter Izsák - Játszó gyerek
    1. Proveniencia:
      - korábban Kemény Simon költő és felesége Újfalussy Rozália tulajdonában

      Feltehetőleg kiállítva:
      - CVIII. csoportos kiállítás. Ernst Múzeum, Budapest, 1930. katalógus: 70.

  7. Perlmutter Izsák - Hazatérők
    1. Feltehetőleg kiállítva:
      - Téli kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1901-1902. katalógus: 207.
      - Perlmutter Izsák. Ernst Múzeum, Budapest, 1921. október, katalógus: 51.

  8. Perlmutter Izsák - Parasztenteriőr
    1. Perlmutter Izsák korának egyik legelismertebb magyar művésze volt, a kevesek egyike, kinek művei a világ számos nagy múzeumában helyet kaptak. A római Museo Capitolino, a velencei Galleria d’Arte Moderna és a stockholmi Nemzeti Múzeum mellett Oslo, Nürnberg, London és Brüsszel városa vásárolta meg képeit. Sőt 1926-ban az a kitüntetés érte, hogy a firenzei Uffizi is - Magyarországról Csók, Rippl, Benczúr, Szinyei Merse és László Fülöp után - festményt kért tőle legendás önarcképgyűjteménye számára. Számos kiemelkedő művészeti díj öregbítette hírnevét, mint a müncheni nemzetközi tárlat nagy aranyérme 1909-ből, vagy éppen a vizsgált képünk által kiérdemelt barcelonai "Grand prémio". Perlmutter Izsák gazdag polgári családból származott, olyan örökölt vagyon állt mögötte, mely élete végéig biztosította számára a gondtalan, fényűző megélhetést. Apja kezdettől fogva támogatta terveiben: Magyar Mannheimer, Karlovszky majd Bihari Imre iskolájában tanulhatott. 1890-ben iratkozott be a párizsi Julian Akadémiára, melyet három éves megszakítás után 1894-ben újra elkezdett. 1899-től öt évet Hollandiában, először Larrenben, majd Vollendammban töltött. Párizsból való kivonulása jellegzetesen századvégi érzésről tanúskodik. A nagyvárosi kultúrától a vidéki táj és egyszerű népe felé fordulás rokon a Nabis-k törekvésével, de párhuzamba állítható a primitív népek kultúrájában való elmerülés vágyától hajtott Gauguin új etikai-művészi törekvésével is. Perlmutternek azonban anyagi helyzete lehetővé tette, hogy az első világháború kitöréséig minden év májusát - a múzeumok nagy tavaszi szezonjait - Párizsban tölthesse. Ennek következtében csak elvétve találhatunk magyar művészt, aki ezekben az években naprakészebb ismeretekkel rendelkezett nála a francia művészet terén. Nem csupán nézőként, de kiállítóként is képviseltette magát a párizsi tárlatokon. Tizennyolc ízben szerepelt a Salon kiállításán. Önéletrajza szerint kezdetben a francia naturalista irány, elsősorban Bastien-Lepage - Csókot, Ferenczyt, Iványi Grünwaldot is megihlető - hatása alatt állt, majd a merészebb, "szélesebb technikájú, impresszionistának nevezett irányt" követte. Első Hollandiában töltött évei alatt szinte monokróm, sötét színvilágú népéletképeket festett, de idővel palettája fokozatosan kiszínesedett. Vizsgált képünk már elsősorban tobzódó koloritjával hat és számos vonásában az impresszionizmus stiláris jegyeit hordozza. A háttal szereplő központi figura és a kép szélei által elvágott motívumok a kompozíció esetlegességét hangsúlyozzák. A hullámzó, izgatott - Pissaro műveire emlékeztető - ecsetkezelés vibráló kalligráfiája mozgásba hozza a festmény felületét. Az ábrázolt tér különböző mélységi rétegeiben elhelyezkedő motívumokat - színintenzitásban és faktúrában egyenrangúan kezelve - úgy sorolja egymás mellé, hogy az a felület izgalmas, térbeli lüktetését eredményezi. Ragyogó koloritja a kortársak szemében is feltűnést keltett. Lázár Béla - Perlmutterről írt monográfiájában - éppen vizsgált képünk kapcsán elemzi a művész kivételes színhasználatát. "A fény lesz nála az uralkodó elem, mellyel betölti a parasztszobákat, hogy azokat átitassa gazdag színességgel. Az ablaknál ülő, varrogató asszony s a háttal álló parasztnő előtt játszó főkötős gyerek az élet egy csöndes jelentéktelen mozzanata, de jelentőssé fokozzák a fényben felragyogó színek, a fejkendő sárgája, a vörös sávos blúz, a babos szoknya fehér pettyei s a fehér kendővel letakart asztalra rakott sok porceláncsésze tejfehér színe. A színek élnek a fényáramlásban. Élnek, mozognak, vibrálnak és ragyognak. A színeknek e csodás melódiáját biztos kézzel tartja össze a fényáradat, mely a szoba minden zugát betölti és életet ad mindennek, ami benne van." A népéletkép témáját, mely életművében egyértelműen holland eredetű - Csók Istvánhoz hasonlóan - nem illusztratív, hanem elsősorban festői céllal alkalmazta. Jól látható, hogy Perlmutter erős színhatásokat kedvelő művészi alkata a gazdag népviselet és a szűk térben zsúfolódó tárgyak ábrázolásával lehetőséget keresett és talált a képfelület dekoratív ritmizálására. Festményeinek konszolidált, visszafogott modernsége, dekorativitással elegy redukált impresszionizmusa a század első és második évtizedében - elsősorban külföldön - műveinek nagy népszerűséget eredményezett. Halála után művészi hagyatékának nagy része, a végrendelet akarata szerint, a Zsidó Múzeumba került, de számos képe található - az említett külföldi gyűjteményeken kívül - a Magyar Nemzeti Galériában is.

      Kiállítva:
      - XI. Velencei nemzetközi művészeti kiállítás, 1914.
      - Barcelonai világkiállítás keretében megrendezett nemzetközi művészeti
      tárlat, 1929. Barcelona, Arte Moderne. A kiállítás nagydíja.
      Irodalom:
      - Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Budapest, 1921
      - Lázár Béla: Tizenhárom magyar festő. Budapest, 1912
      - Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet. Budapest, 1914
      - Vittorio Pica: Artisti contemporanei: Izsák Perlmutter. In.: Emporium
      (Bergamo) 1913 febr.      
      MP